Szőcs Vincét az erdélyi helyismeret és néprajz úgy tartja számon, mint „Csíkszentmihály Noéját”; az amatőr gyűjtő igazi értékmentő ember volt, aki úgy tartotta: „Múltunkba való visszatekintés nélkül magunkra sem találhatunk”. A műkedvelő néprajzi gyűjtő kutatási területe alig haladt túl faluja határain, eredményei mégis reprezentálják a székely-magyar emberek munkálkodásának és gondolkodásának múltbeli jellemzőit; vagyis a lokalitásban tudta fölmutatni az egészet. A kötet Szőcs Vince írásaiból ad közre hét fejezetre való válogatást. Első darabjában, az Önkéntes szolgálat című vallomásos írásában a maga gyűjtőmunkájáról szól, ahogy annak idején végigjárta faluja házainak padlásait, és összegyűjtötte a múlt tárgyi emlékeit.