Jiyoung Han regénye egy több generáción átívelő női családtörténet, amely a koreai történelem egyik legtraumatikusabb korszakát, a japán gyarmati uralom évtizedeit dolgozza fel, ötvözve a mágikus realizmus és a koreai folklór elemeivel. A regény mintegy kilencven évet fog át, és arra fókuszál, hogyan öröklődik tovább nemcsak a családi szeretet és az összetartozás, hanem a trauma és az elhallgatott múlt is. A regény főhőse Jangdzsa, aki még kislányként szokatlan tehetséget fedez fel magában: képes az általa készített ételekbe belefőzni saját érzelmeit. Amikor örömmel, szeretettel készít ételt, az azt elfogyasztók is érzékelik ezeket a harmóniát. Jangdzsa boldog gyermekkora azonban 1931-ben, a japán invázió idején véget ér. A család széthullása és az átélt veszteség mélyen megváltoztatja őt, és így a fogásai is egyre inkább magukba szívják a gyász és a harag keserűségét. Jangdzsa tehetségére egy koreai ellenálló is felfigyel, és a lányt Mandzsúriába viszik, ahol egy titkos ellenállási hálózatba épül be: japán tisztviselők által látogatott teaházban dolgozó nők csoportjához csatlakozik, akik látszólag vendégeket szórakoztató teaházi alkalmazottak, valójában azonban kémkednek és a japán birodalom elleni ellenállást segítik. A modern korban Jangdzsa már idős asszonyként, visszahúzódva él Szöulban, amikor Rinako, Tokióban született unokája belép az életébe. Rinakónak is van különlegs adottsága: képes mások álmaiba betekinteni, és ezzel olyan titkokhoz fér hozzá, amelyeket a család évtizedeken keresztül eltemetett. Nagyanyja és unokája között lassan kialakuló kapcsolat végül lehetőséget teremt arra, hogy a család múltjának fájdalmas történetei felszínre kerüljenek... "www.kello.hu © minden jog fenntartva"