A mesterségek múltjának feltárása nem tartozik sem a történettudomány, sem a néprajz népszerű kutatási területei közé, ezért a rendelkezésre álló szakirodalom mind a tematikát, mind pedig a vizsgált korszakokat tekintve fölöttébb egyenetlen. A több száz mesterség között csak elvétve akadnak alaposan, monografikus igénnyel feldolgozottak, igen sok esetben csupán egy-egy településhez kötődően vizsgálták a kézművesség bizonyos ágait, így az elszórt adatok nem teszik lehetővé az átfogóbb, országos szintű áttekintést vagy a mesterség történetének időbeli mélységekben való megragadását. Az, hogy valamely mesterségről született-e rendszerezett tudományos feldolgozás vagy sem, az egyáltalán nem az adott szakma egykori súlyát, szerepét jelzi, hanem pusztán a kutatói érdeklődést, illetve annak hiányát tükrözi. A szakirodalom mulasztásainak pótlása nem lehetett ennek a kötetnek feladata. Pusztán arra vállalkozhattunk, hogy a már meglévő tudást közérthetően összefoglaljuk, és így több mint 40 szakma, illetve szakmacsoport hazai történetét felvázoljuk. A kötetünkben nemcsak a hagyományos, nagy múltú kézművesség reprezentánsai találhatók meg, hanem a modern kor immár inkább kisiparnak nevezhető mesterségei is helyet kaptak. Arra törekedtünk, hogy mind a szakképzésben részt vevő, a szakmájuk csínjátbínját most elsajátító fiatalok, mind az őket tanító mesteremberektől kezdve, a hajdani hétköznapok históriája iránt érdeklődőkön át az egyetemi hallgatókig, valamint a történettudományok művelőiig mindenki haszonnal forgathassa e hiánypótló művet, melynek megjelentetésében a Hauszmann Alapítvány közreműködött.