A kilencvenes évek óta foglalkozik a Rábaköz és a Hanság vízügytörténeti emlékeinek kutatásával Takács Károly régész, történész. Az akkoriban ott végzett terepbejárások és egyéb terepi vizsgálatok során olyan sajátos, pusztulófélben lévő árkokra figyelt fel, melyek jellemzően két vagy több egymással párhuzamos mederből álltak és a kitermelt föld jól láthatóan a medrek közé volt hányva, mindezzel kisebb-nagyobb földsáncot vagy töltést képezve. A pusztultság eltérő szintjeit mutató objektumok elsőre sok esetben látszólag össze nem tartozó jelenségként tűntek fel, a kutatások elmélyülésével és a növekvő számú új megfigyelések térképre vetítésével azonban nyilvánvalóvá vált, hogy eredetileg összefüggő árokhálózatok megmaradt részeiről van szó.