Magyarország délkeleti részén átutazva egy írónő megszáll egy kihaltnak tűnő faluban a román határ közelében. Miközben igyekszik megismerni a múltban ragadt helyieket, rálel a régi mozira, mely egykor a település központjának számított. Merész gondolata támad: életre kelti az intézményt, egy kis izgalmat csempészve a falubeliek színtelen mindennapjaiba. De megvalósulhat-e a terve ma, amikor a filmnézés közös élménye veszített a jelentőségéből, különösen egy olyan vidéken, amelyet leginkább a hiány és a reménytelenség jellemez? Esther Kinsky regénye nem pusztán útinapló, amely empátiával tárja elénk elfeledett határmenti településeink küzdelmeit – de a „messzebb látás” esélyeiről és fontosságáról gondolkodva a mozgókép ellenállhatatlan varázserejéről is mesél. „Piac, mozi, temető, ez volt a három orientációs pontjuk a településeknek, amelyeket fölkerestem: evés, látás, halál.” ESTHER KINSKY író, költő, műfordító 1956-ban született Engelskirchenben. Művészetére nagy hatással volt többévnyi magyarországi tartózkodása és a kultúránk iránti vonzalma, ami korábbi regényeiben, az Üdülőben (2010) és a Banatskóban (2013) is tetten érhető. Sokrétű munkásságáért jelentős elismerésekben, többek között Kleist-díjban részesült.