Lovik Károly: Mesélni - Lovik Károly (1874–1915) „rövidprózai írásainak zöme a mai napig nem jelent meg önálló kötetben – időszaki kiadványokban, újságokban, folyóiratokban, kalendáriumokban, naptárakban, almanachokban rejtőznek. Hetvenegy periodikumból válogattam össze ezeket az írásokat, ám pillanatra sem állítom, hogy az összeset megtaláltam. (…) – Az »előkelő elzárkózás« jellemzi magánéleti magatartását, ő a magyar irodalom magányos gentlemanje. Nem jár kávéházba, nem csatlakozik egyetlen írói irányzathoz sem, a korabeli írók bohém életétől távol tartja magát, nem tudunk nagy mulatozásairól, szerelmi kalandjairól, még a dohányzásról is lemond. (…) Számára a morális tartalom, a tisztesség és a társadalmi hasznosság a lényeg, a keresztény erkölcs a mérvadó. (…) – Lovik szinte mindegyik elbeszélésében szembemegy a divatos frázisokkal és sablonokkal… elveti a szólamokat és felkapott közhelyeket, új megoldásokkal lepi meg olvasóit. (…) Graciőz finomsága, stílusának letisztultsága eszmei tisztaságra utal. Következetesen erkölcsi szemléletű író, mintha a világ hibáinak, igazságtalanságainak kijavítását áhítaná írásaiban, hisz az isteni igazságszolgáltatásban, tudja és hirdeti, hogy minden bűnért lakolni kell, s fizetni minden örömért. Mintha a ma hiányzó erkölcsi világrend térne vissza életművében abba a kerékvágásba, amely nem világháborúhoz, hanem a mennyei béke megvalósulásához vezet. Ma már tudjuk, hogy ez csak szép illúzió volt, talán ezért tartja kortársainak és későbbi kritikusainak egy jelentős része dilettánsnak, amatőr passzióból írogatónak. Pedig semmi más, csak javíthatatlan idealista, megrögzött filantróp. Humanista.” Urbán László