Gyermekkorba visszavezető feldolgozatlan családi traumák, a későbbiek során újabb generációkat megmérgező toxikus kapcsolatok térképét, rejtett hálózatát rajzolta fel regényében az író. Ábris kertépítész, pszichoanalitikusa Edit, akihez a harmincas, negyvenes évei közötti férfi rendszeresen eljár. A Covid idején kórházba kerül, ahol a világtól való hermetikus elzártság idején folyamatosan addigi életét monitorozza. Ábris a feleségével, Caroline-nal már évek óta rideg kapcsolatban él, külön is alszanak, de még egy fedél alatt, a kislányának, Emmának nagyon szeretné még látni felnövekedését, ezért harcol a betegség legyőzéséért, miközben környezetében egyre többen távoznak az élők sorából. Amikor a kórházból hazatér a felesége már be sem engedi a közös lakásba.