Thomas Perle debütáló regénye, a Mentünk, mert mindenki ment a romániai német kisebbség kivándorlásának történetét dolgozza fel, miközben az emlékezet, az identitás és a hovatartozás kérdéseit is középpontba állítja. A Romániában született, Németországban felnőtt, Bécsben élő, három nyelvi és kulturális közeg között mozgó szerző saját családi és közösségi tapasztalatait emeli irodalmi távlatba, anélkül hogy műve egyszerű önéletrajzi vallomássá válna. A mozaikszerűen felépített regény több generáció hangját szólaltatja meg, az egyéni emléktöredékekből fokozatosan bontakozik ki a kivándorlás, a veszteség és az újrakezdés közös története. A különböző idősíkok és nézőpontok egymásra vetítése azt érzékelteti, hogy a múlt nem lezárt esemény, hanem a jelen identitását folyamatosan alakító tapasztalat. A szerző visszafogott, költőien sűrített prózanyelve kerüli a nosztalgikus vagy vádló hangnemet, inkább az elhallgatások, a családi emlékezet hiányai és a kimondhatatlan traumák felől közelít szereplőihez. A regény központi kérdése nem pusztán az, miért mentek el az emberek, hanem az is, mit jelent azoknak élni, akik már csak az örökölt történetekből ismerik ezt a döntést. A kritikusok egybehangzóan kiemelték Perle rendkívül tudatos nyelvhasználatát, többszólamú szerkesztésmódját és azt a képességét, amellyel a személyes családtörténetet közép-európai történelmi tapasztalattá tágítja.