1944 augusztusa, valahol Horvátországban, a magyar határ mellett Sehonics Mári nem a boldogságot keresi. Az okos fiatalasszony megelégedne a boldogulással. Nehéz a dolga, mert a faluból a németek minden erős férfit besoroztak. Mári férje, Peter is a fronton harcol – olyan zászló alatt, melynek lobogása inkább keserűséggel, mintsem büszkeséggel tölti el. Mári azonban rendületlenül dolgozik tovább a ház körül, hogy három kisgyermeke és anyósa ne érezze a bőrén a háborút. Ám egy nap partizánok érkeznek, és a fél falut bevagonírozzák. A szerencse Magyarországra veti őket, az ügyes Mári Pécsett az úri társaság pártfogoltja lesz: Szapáry Katalin grófnő és a gyáros Brázayné is a szárnya alá veszi. Hanem Hitler nem feledkezett meg róluk. Kellenek neki a foglyok. Most. És Máriékat újra vagonba teszik: irány Sachsenhausen. Vajon van innen visszatérés? Lehet esélye Márinak a túlélésre? Netán… a megmenekülésre és a boldogságra? Simon Ilona történelmi regénye megtörtént eseményeken alapul. Megmutatja a trianoni határfalvak kilátástalan helyzetét a partizánok, csetnikek, német és horvát hadműveletek kereszttüzében. Fegyverszállítás, vonatlopás, pénzhamisítás – szakadt gyerekcipő, titkolt szalonnadarab, elkobzott üres konzervdoboz. Mert a második világháború igazi hősei nemcsak a bátor katonák, hanem az otthon maradt lányok és asszonyok. „A szakaszvezető átvette Máritól a huzatot. A kezére simította, majd Márira nézett. – Ezt elviszem a kórházba – mondta komolyan. – Ami meg a többit illeti, tudom én, hogy mi a helyzet, hogy három gyereke van, meg miegymás. De maga keveset gondol magáról, ha nem hiszi, ennek ellenére is kellhet valakinek. Maga sokkal többet érdemel, mint amennyit adott magának eleddig az élet.”