A freskófestészet a kora újkor művészetének egyik legtöbbre becsült, legnagyobb tekintélyű médiuma. Monumentális alkotásai a vallás, a gondolkodás, a történelem és az irodalom legfontosabb témáit, eszméit örökítik meg, technikája, fogásai kivételes nehézségeket támasztanak a művészek elé. A kötet a barokk mennyezetfestészet szülőhelye, Róma négy nagyszerű alkotása, a Farnese-palota galériája, a Sant’Andrea della Valle kupolája, a Barberini-palota nagyterme és a Sant’Ignazio-templom hosszháza freskóinak korabeli forrásanyagából válogatva közöl szövegeket eredeti nyelven és magyar fordításban, jegyzetekkel és elemző tanulmányokkal. A szemelvények egyes alkotókra, művekre, együttesekre vonatkozó beszámolókból, művészéletrajzokból, műleírásokból, ikonográfiai programokból és programmagyarázatokból, alkotóknak szóló gyakorlati útmutatókból, a perspektívaszerkesztés, a projekció, a figurafestés kérdéseit tárgyaló traktátusokból, továbbá elméleti és kritikai jellegű megnyilatkozásokból származnak. A kötet arra keresi a választ, hogy a korabeli szövegek mit árulnak el a megbízások körülményeiről, a megrendelők és a művészek viszonyáról, a festői ambíciókról, az alkotófolyamatról, milyen képet kaphatunk általuk a témára és a művészi ábrázolásra vonatkozó elvárásokról, a jellemző befogadói attitűdökről, hogyan nyerhetünk bepillantást a freskófestés sajátos ábrázolási szokásaiba, művészi eljárásairól szóló korabeli diskurzusba. A szerző a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Művészettörténeti Tanszékének docense és az ELTE Humán Tudományok Kutatóközpontja Művészettörténeti Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa.