Az utoljára kiosztott Prágai Tamás-díj (2023-ban) aligha kerülhetett volna jobb helyre. Bánfai Zsolt (Mohács, 1965) aránylag későn indult, de sebesen kiteljesedett költészete a melankólia eszméleti világáról ad hírt, miközben a metafizika egyetemesen alanyi tereit, tágasságait keresi – kitartóan magas színvonalon. Versszavakkal szólva: „Nem a világ szűkült tudatomig, képzeletem kezd megtapadni egy új frekvencián.” (Várakozás) Bánfai Zsolt költő, műfordító, szerkesztő; nyelvtanár és zenész. Eddigi négy verseskönyve a kísérletező szabadság önfegyelmező mozdulataival ékes. Halmai Tamás esszéisztikus közelítései ennek az érzékien gondolati írásművészetnek a nyelvi autonómiáját, poétikai öntörvényűségét olvassák meg – fokról fokra, kötetről kötetre.