Csányi Vilmos neve mára egyet jelent a tudományosságot és a személyességet ötvöző etológiai kijelentésekkel, amelyek alapvetően változtatták meg azt a szemléletet, ahogy a kutyákra nézünk. Csányi természetesen szigorú szakmai előírások és szabályok szerint építette fel saját és tanszéke tudományos portfólióját, ám jelen kötetében, egy teljes életnyi tapasztalatra építve a kilencven éves tudós kutyákhoz fűződő személyes kapcsolatába vezeti be olvasóit. Csányi a kutyákat „szőrős gyerekekként” kezeli, amit korábbi műveiben (A kutyák szőrős gyerekek; legutóbb: 202512054) részletesebben is kifejtett. A jelen kötet a kutyák és az ember kapcsolatának kölcsönös alakulására irányítják a figyelmet, arra az ötvenezer éves folyamatra, amely minden kutya-gazdi találkozáskor megismétlődik, minden kiskutya világra jöttekor visszakanyarodik az ősképhez. A lélekmelengető, máskor humoros és valóban szemhatárfeszegető történetek a könyv első oldalától az utolsóig le fogják kötni az olvasókat, akik így a tudós maszkja mögött az érző embert ismerhetik meg, aki tudott és mert a kutyák révén megszelídülni, hogy emberként lássa a kutyákat annak, amik. S ha így merünk és tudunk a kutyákra így tekinteni, akkor viselkedésük furcsaságai máris kevésbé kezdenek furcsának hatni.