Töreki Annamária abból indul ki, hogy a terápia – amelynek célja a gyógyítás – képes lehet újabb sérüléseket okozni, ha a terapeuta nem tudatos saját hatalmával, vakfoltjaival és etikai felelősségével kapcsolatban. Könyve elején a szerző a "megsebzés" fogalmát tisztázza: nem kirívó szakmai hibákról vagy nyilvánvaló visszaélésekről beszél, hanem finom, sokszor jó szándékú, mégis káros folyamatokról. Ilyenek lehetnek a túl korai értelmezések, az érzelmi elhagyás, a terapeuta nárcisztikus szükségleteinek észrevétlen kielégítése, vagy éppen a szakmaiság mögé bújtatott érzelmi elérhetetlenség. A következő szakaszban Töreki az orvos–beteg és terapeuta–kliens kapcsolat aszimmetriáját elemzi, kezdve a terápiás kapcsolat kialakulásával: a kliens sérülten, kiszolgáltatottan érkezik, míg a terapeuta tudással, státusszal és értelmezési monopóliummal rendelkezik.