A református teológus édesanyaként és lelkipásztorként is életét a gyermekeknek szenteli; doktori disszertációját is a gyermekek istenképéről írta. Ezt a kérdéskört bővítette tovább a lelkigondozás témájával – erről szól a „Megölelném Istent” című könyve, amely felnőttekhez szól, szülőknek, nagyszülőknek keresztszülőknek, pedagógusoknak, hitoktatóknak, mindazoknak, akik hivatásszerűen gyermekneveléssel foglalkoznak. A szerző az ő felelősségtudatukra apellál, hogy támogató társai legyenek a fölnövekvő gyermekeknek a teljes élet eléréséhez vezető úton. A lelkésznő a lelki kísérés fogalmán azt érti, amikor az egyik hívő segítséget nyújt a másiknak, hogy az Isten személyesen neki szóló üzentét hallja meg, hogy Istennel való kapcsolata minél bensőségesebb legyen. Kötete elején áttekinti a gyerekek lelki kísérésének lehetőségeit és módjait, kiemelve a képes beszéd, a példázatos közlés jelentőségét, és szól az istenélmény gyermekkori sajátosságairól. Tekintettel van a gyermekek életkorára, fejlődéslélektani jellemzőikre, majd sorra veszi a Biblia tanítását és a két évezredes keresztény hagyomány tartalmát, mindazt, ami ezekből fölhasználható a gyermekek spirituális nevelésében. Bemutatja a családok körében végzett vizsgálódásainak eredményeit; a zárófejezetben pedig tíz pontban összefoglalja e sajátos nevelési cél szolgálatának legfontosabb tudnivalóit. Ezek sorában rámutat a vallásos család példaadó szerepére; figyelmeztet arra a lélektani sajátosságra, hogy a gyermek nem rágódik a múlton, nem aggódik a jövő miatt, a jelenben él.