Megnéztem újra

Sütő Csaba András költészetéről már régebben megállapította a kritika, hogy műveinek befogadása intenzív olvasói közreműködést kíván. Pedig látszólag mindenki számára ismerős dolgokról ír, keresetlen szavakkal, mintha egy-egy strófa egyszerű leírás, helyzetjelentés volna. Egy versenyre készülő futó edzésének pillanatképei (egyismeretlenes egyenlet), a régi barátok fölkeresésének epizódjai (de hova), a könyvtárlátogatás (könyvtár délelőtt) - mind köznapi és profán mód egyszerű életepizódok, mégis valamennyi hordoz valami lelki többletet, valami olyan részletet, amitől a valóságkép lírává nemesedik.