A bő termésű magyar vadászirodalom, ha nem is egyedüli, de ritka darabja Kóczy T. László könyve, mert bár a benne foglalt harminc hosszú írás a vadászélményeiről szól, legalább ilyen joggal nevezhető memoárnak, útirajznak és természetrajzi, zoológiai ismeretterjesztő műnek. Kóczy T. László története azzal kezdődik, hogy mivel nemesi családban született, a szocializmus korában „osztályidegennek” minősült, így az akkori fiatalember lehetőségei eléggé korlátozottak voltak; még szerencse, hogy egyetemre járhatott. Kisgyermekkora a vadásztörténetek bűvöletében telt, folyvást vadászkalandokat olvasott, ráadásul mind apai, mind anyai ágon neves vadászősei voltak.