A gyermekeknek a halállal kapcsolatos kérdéseit a felnőttek általában elhárítják, ez a téma "tabu". A kötet irodalmi példák és élő emberek - a témával kapcsolatos - visszaemlékezéseinek sokaságával próbálja illusztrálni: jó, ha életünk során hozzászokunk (és szoktatunk) a halál gondolatához, de nem az iszonyat és félelem, hanem inkább a "feléje haladás" és előkészület formájában. A középkori példához nyúl vissza a szerző, amikor a családok közösségben tettek mindent, így a szülés és a halott ember búcsúztatása is családi körben zajlott. A gyermek ebbe nőtt bele, a közösség előírta és elvárta, hogy a halált belenyugvással és természetes módon fogadja.