Sándor Anikó már előző könyveivel is azt bizonyította, hogy önelemző, személységét folyamatosan, tudatosan formáló ember, aki környezetének tükrében megmérettetve csiszolja, tökéletesíti belső világát. A Szent Jakab útján megtett zarándoklat, amely előző kötetének a témája volt, is ennek bizonyítéka. Mostani könyvét egy, a közösségi hálóra posztolt családi fotó indította el. A szerző „emléktárából” előkerült, családi legendáriumban őrzött élettöredékek egységesülnek regénnyé a kötet lapjain. Ezekben a sorsokban, az ávós nagybácsi alakjában (Béla bácsi), a málenkij robotban örökre eltűnt nagyapa képében, a kiskamaszként zsidókat mentő unokabáty emlékében, Anti bácsi „árnyképében”, aki két fiával még az 56-os forradalom előtt Skandináviába emigrált a fiaival együtt, manifesztálódnak a családi emlékek. Mamiról (Édesanyám hófehér köpenyben), Martin néniről, Ica néni megtalált naplójának (Ica néni naplója) részleteiből bomlik ki a történet, amelynek egymásba kapaszkodó fejezeteihez hasonlóan fonódik egymásba a szereplők élete is. A történetek nyomán megéled a 20. század kelet-európai történelme az egymáshoz hasonló, ám az egyéni sorsokat tekintve nagyon is különböző életek krónikája. Olyan, múltba vesző „életforgácsok” is előkerülnek a szerző tarsolyából, amelyek jelen idejű fénytörésben látva, régi emlékek újbóli átélését teszik lehetővé, de már egészen más, különös, rezignált hangfekvésben (Pisti a filmforgatáson). Egy gazdag családi tabló szereplői kelnek életre a kötet lapjain, sorsukkal, személyes boldogságukkal vagy éppen tragédiáikkal sokan azonosulhatnak, hiszen a kor, a huszadik század, amelyben éltek, sokakban hasonló „lenyomatot” hagyott. Gördülékeny stílusban megírt, élvezetes olvasmány, amely széles körben ajánlható. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"