A Megalázottak és megszomorítottak Dosztojevszkij első hosszabb lélegzetű regénye, de már itt feltűnik az írót a későbbiekben is oly mélyen foglalkoztató bűn fogalma – mint az emberi lélek örök tragédiája. A lírai ihletésű történetet egy író, Ivan Petrovics beszéli el, aki odaadással próbálja egyengetni szerelme, Natalja sorsát, boldogságát, azok után is, hogy kiderül, a lány már mást szeret. Natalja választottja egy herceg, Aljosa, akiért a lány elhagyja a családját, és akinek apja, a sötét múltú Valkovszkij herceg, koholt vádak alapján perli a lány apját. A fiatal herceg házassággal hitegeti Natalját, de az idő egyre csak telik, és az ígéretből nem lesz semmi, közben a herceg apja egy másik frigyet igyekszik tető alá hozni a fia számára egy grófnő mostohalányával… Vajon hová fut ki ez a történet, és hány szív törik össze közben? Dosztojevszkij bámulatos érzékenységgel mutatja meg hősei minden lelki rezdülését és ezzel együtt egyéni történetüket, valamint a társadalmat, amelyben a megalázottak és megszomorítottak élnek.