A pszichés zavarokkal küszködő fiatal lánynak egy terápia alkalmával tanácsolták, hogy vesse papírra az érzéseit, gondolatait – így született meg ez a kis könyv, amely szabadverseket és/vagy versprózákat tartalmaz. Ő maga az írásait „érzelemkavalkádnak” nevezi, és csakugyan az, hiszen a legtöbb darab érzelmi jellegű önarckép, öndiagnózis, miközben legtöbb csupán pillanatfelvétel, ritkábban mélyre néző önelemzés. Műveiről még azt is gondolja, hogy őszinte önreflexióival bizonyára mindenkit elbűvöl. A kötet nyitó verse - nem meglepő módon - önjellemzés, amely szerint a szerző kívülről arrogánsan magabiztos és rideg alak, belülről azonban szomorú, pesszimista, magát elveszettnek érző, szorongó személyiség (Megszeppent magamról).