„Amennyire helytelen gonosznak ítélni, ugyanolyan tévedés lenne a szörnyű körülményei áldozatának tekinteni. Mindenekelőtt bátor túlélő és korának igazi terméke volt.” E meghatározást Medici Katalinról olvashatjuk a róla szóló életrajzi feldolgozásban. Noha egy életrajzi monográfiát tart a kezében az olvasó, a fordulatokban gazda korszak és a kutató stílusa miatt akár regényes életrajznak is nevezhetnénk a kötetet, amelyből a 16. századi itáliai és francia viszonyok szövevényes, ármányokkal és szerelemmel teli világa bontakozik ki. A szerző kellő pszichológiai érzékkel festi meg Medici Katalin portréját: egy ódon és poros kép helyett egy élő és lélegző asszony áll elénk, aki élete első felében a felette hatalommal bíró férfiaknak volt kiszolgáltatva, majd férje, II. Henrik francia király halála után egy olyan ország élén találta magát, amely nem tudta és nem is akarta megbocsátani neki, hogy idegen származású.