Az énekesnőként ismert Gál Hedda harmadik, verseket és kisprózákat tartalmazó kötete annyiban kapcsolódik az előző kettőhöz (Ősanya, 2016; Röpkekilenc, 2019), hogy megőrizte szerzőjük irályának alapvonásait. Ezek pedig: a pillanat megragadása és fényképszerű kimerevítése; a múló idő és az illanó érzések impresszionista ábrázolása; az általános vagy tipikus egyedivé, személyessé tétele. Gál Hedda a múlékony életjelenségekről úgy ír, hogy fájlalja a vissza nem hozható pillanatot, ugyanakkor azt is sugallja, ezzel meg kell békélni. Olyan ez a költészet, mint a nappalok és az éjszakák váltakozása: a nappal teli van várakozással, reménnyel, a boldogság – sokszor önáltató – hitével, aztán jön az éjszaka, és minden átértékelődik, elkomorul vagy fájdalmas lesz (Vannak éjszakák).