Az élő klasszikus erdélyi költő, Király László fiát, Király Zoltánt közéleti, közérzületi költőként tartja számon a kritika, és ezt a vélekedést támasztja alá újólag a Matróziskola című kötete is. Darabjai afféle költői fotográfiák, még inkább szkecsfilmek, rövidke jelenetek, amelyek azonban több jelentéssel, mélyebb tartalommal bírnak, semmint első ránézésre gondolnánk. A kötet epilógusként olvasható verse (Nadrágszíj) egy kolozsvári kiskocsma eltűnését idézi föl, azt az utánozhatatlanul egyedi, mégis tipikusan kocsmai hangulatot – a törzsvendégek figurájától a fölvizezett sör szagáig -, amely az épület lebontásával végleg eltűnt.