Az ukrán származású kanadai írónő Irina nevű nagymamája történetét beszéli el a könyvében, amely részint az idős asszony emlékezésein, részint levéltári és könyvtári forrásokon alapszik, ugyanakkor számos részletében fikciós próza, a hajdani eseményeket és párbeszédeket megidéző nagyepika. A II. világháború idején Németország munkaerejének húsz százalékát a megszállt területekről odahurcolt kényszermunkások tették ki. Ezek egyike volt Irina, aki a Hessen tartományban fekvő Wetzlarban, a Leitz Werke nevű optikai üzemben dolgozott, ott, ahol a világhíres Leica fényképezőgépek készültek. A gyártulajdonos lánya, Elsie Kühn-Leitz volt a keleti munkaerőért felelős vezető, róla és Irináról szól Sasha Colby könyve. A történet 1942 júniusában kezdődik, amikor Irina sok-sok sorstársával együtt megérkezik a wetzlari munkatáborba, ahonnét később kiemelik, hogy másik két társával a Leitz család kúriájában dolgozzanak. A táborban ismeri meg későbbi férjét, Szergejt. A történteket két idősíkban beszéli el az írónő, részint a háborús évek (1942-1945) wetzlari eseményeit, részint a 2010-es évekét, amikor az idős asszony a kanadai Niagara Fallsban idézi föl a könyv elsődleges forrásául szolgáló történetét. Lassan, apránként, de egyre bővüli ismétlések formájában bontakozik ki az emlékek sora, amiként a nevezetes Matrjoska baba alakjának egésze is csak lépésről lépésre válik láthatóvá. A történetnek tehát igazából két főszereplője van, Irina és a munkásokkal szolidáris Elsie. A történet előzménye, hogy a Leitz család megtagadta volna a náci hatalommal való együttműködést, de a Gestapo fenyegetéseinek hatására a német hadsereg beszállítóivá váltak.