Az erdélyi magyar líra egyik legjelentősebb kortárs alkotójának pályáját jól elkülöníthető szakaszokra tagolják alkalmazott versformái. A ’70-es évekre eső indulását a hagyományos alakzatokkal való szembefordulás, a formabontás jellemezte; évtizedekkel később ő volt a modern erdélyi költészet „visszaklasszicizálódásának” egyik megtestesítője, és főképp szonett formában alkotott mesterműveket; míg legújabban a szabadvers vált meghatározóvá költészetében. Erre bizonyság a 2021-2022-ben keletkezett versek gyűjteménye, a Már nem közös, amelynek a címadó verse – politikai, ideológiai vonatkozásban – épp arról szól, hogy a jól ismert és megtapasztalt múltból már szinte semmi nem érvényes.