Bár a kötet műfajmegjelölése novellafüzér, a műegész inkább emlékeztet szövegkollázsra, hosszabb-rövidebb, nagyon eltérő irályú, olykor formabontó textusok kaleidoszkópjára. Ugyancsak elgondolkodtató a könyv tartalma, amely lehetne akár nemzedéki történet – a 2010-es évek egyetemista generációjának élete --, de lehet egy nemzedék életérzésének olykor nosztalgikus, olykor ironikus fölidézése, miközben az egészet belengi az avantgárd szelleme. A lazán összefüggő kilenc szövegegység vezérmotívuma Weisz Hümér és Lett Csilla kapcsolata; az időnként vagy sűrűn fölbukkanó többi szereplő az emberi környezetük esetlegességét mutatja; ezek az alakok olykor föltűnnek, aztán eltűnnek, mintha a megkezdett, de abbamaradt kapcsolatokat személyesítenék meg.