„Nyugdíjasként pályakezdő, de lélekben még mindig örökifjú jó nyolcvanas prózaíró” – így jellemzi a novellák szerzőjét az előszó írója, Katona András történész, aki történész kollégája prózáját méltatja. Fontos tudni, hogy Széplaki György eredeti hivatása szerint történelmet tanított, mert szépprózájának fölöttébb jellemző vonása a múltidézés, írói attitűdje a múlt újra élése. Ennek példája a kötet nyitó elbeszélése (A kép). Főszereplője a csöndes, beteges, magába forduló kisfiú, akit elküldenek vidéki rokonokhoz, hogy kissé föltáplálják, megerősítsék. A gyerek a vidéki ház szobája falán meglát egy régi-régi fotográfiát, amelyen egy katona látható a feleségével.