Rutkai Bori mesekönyve a karácsony varázsát hozza el minden kicsi olvasójának. A gyűjtemény egy manóanyó mesetára: Mandulka élete során nem tárgyakat vagy kincseket gyűjtött, hanem meséket, de nem ám sárkányokról és vad kalandokról, hanem kedves és bájos emberekről, beszélő állatokról, a szeretetről és az önzetlenségről. Mivel a manók szeretnek mesélni, amikor a két manógyerek, Borsó és Tóbiás meglátogatja Mandulkát, hogy együtt készítsenek valami karácsonyi finomságot, az anyó nem rest, és rögtön belecsap egy újabb történetbe. Kis háza és kertje, ahol dió és alma terem, őszi és téli finomságok, Pókfüttyfalvában található, ám ezt a kis falut hiába keressük a térképen, csak a manók tudják, merre találni. A két manógyerek újra és újra élettel tölti meg a gombaházikót, sül a mézeskalács, együtt elteszik a lekvárt és megkóstolják a finom gyümölcsöket. Mandulka mesél – többek között – egy kapitányról, Lajosról, akinek bár kalózok voltak az ősei, nagyon béketűrő, és még a horgászásról is leszokott.