A kortárs kulturális szcénára egyre inkább jellemzővé válik az a tendencia, hogy a pillanat, a jelenlét dominál, míg az emlékezés, a megőrzés és felelevenítés igénye háttérbe szorul. S ez egy olyan szerző esetében, aki az avantgárd törekvések terebélyes fájának egyik utolsó ágát jelenti a magyar irodalomtörténetben, fájóan igaznak bizonyulhat. A jelen kötet éppen e memóriavesztett állapotot szeretné a maga eszközeivel ellensúlyozni, s amit csak lehet, Balaskó Jenő munkásságáról, egyéni karakteréről, világlátásáról, művészi arcéléből megmutatni. A Molnár Éva szerkesztésében megjelent, reprezentatív igénnyel összeállított kiadvány arra tesz kísérletet, hogy a sokfelé ágazó Balaskó-életművet a maga teljességében láttassa, s ezzel egy időben az életmű kortárs és későbbi befogadásának alakulástörténetét is ismertesse.