Pethő N. Gábor két év - a 2013 és 2015 közötti periódus - alatt született lírai és prózai írásai kaptak helyet a jelen kötetben. A mű első felében költeményei olvashatóak. A formailag egyrészt a klasszikus formát és metrumot követő, másrészt rímtelen, szakaszokba nem tagolt versek a kiábrándító, nyomasztó, reménytelennek tűnő, sokszor brutális hétköznapokban felcsillanó mást, többet, szépséget és ihletet, vigaszt manifesztálják, vagy éppen a sors olyan keserű, hogy ez sem megy, akkor a nyomort öntik lírai formába: "Szívod a cigit, majd a combodba oltod, / Ezek olyan megszokott hajnali semmiségek. / Ami nincs kiégve, nem soká ki lesz, / Mindent, ami felülbírál, / Megcáfolhatsz, vagy elítélhetsz. / Szabad országban élünk. Rabságban élsz." (A fal felé). Kontrapunktóként azonban ott van a szarkasztikus humor, az öngúny: " - Azt hiszem, sírnom kell. / De hiszen ez nevetséges!" (A komika); és az elpusztíthatatlan remény is: "S e pillanatban a fák közül madárdal / törte meg a pirkadati csendet. / Belöktem ajtóm, a falnak dőltem, / visszhangoztak bennem Ady szavai: Az Élet szent okokból élni akar." (Tudjátok, már éjjel...). Műve második részében kaptak helyet prózai írásai, amelyek valójában prózaversek: egy-egy rímtelen, folyamszerűen áradó gondolatok, mondatok, rövid, megrázó, sokszor szimbolikus erejű történetek, amelyeket komoly tartalmi koherencia, és sajátos belső ritmus kovácsol egységessé. Az amatőrök sorából mondanivalója mélységével, formai érzékével, érzékenységével és intelligenciájával kicsillanó szerző kötete a még ismeretlen, de ígéretes költők művei iránt érdeklődők figyelmére számíthat. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"