Vi Keeland a kortárs romantikus irodalom egyik legsikeresebb szerzője, akinek regényei rendszerint a szenvedélyes szerelmi történeteket, a humoros szóváltásokat és az érzelmileg megterhelt szereplőket ötvözik, miközben a romantikus zsáner népszerű toposzait mindig egyéni fordulatokkal gazdagítja. A Majdnem örökké ennek az életműnek is jellegzetes darabja: lassan kibontakozó (slow burn) szerelmi történet, amely az ellenségekből szerelmesekké válás, a munkahelyi románc és a kényszerű közelség motívumait kapcsolja össze. A regény főhőse Sloane, a Menyasszony magazin szerkesztője, akinek élete egy évvel korábban összeomlott, amikor vőlegénye az oltár előtt hagyta, ezért minden esküvő fájdalmas emlékké vált számára. Egy újabb esküvőn azonban váratlanul koszorúslányként kell helytállnia, ahol összetűzésbe kerül a jóképű, magabiztos Wilder Hayesszel, a vőfélyek egyikével. Az egész estét végigkísérő csipkelődés végül egy szenvedélyes csókban csúcsosodik ki, amelyről mindketten azt hiszik, egyszeri kaland marad. Másnap azonban kiderül, hogy Wilder a munkaadója fia, így a nőnek az egész esküvői szezonban vele kell együtt dolgoznia. A közös munka során fokozatosan feltárul, hogy mindkét szereplő múltja komoly érzelmi sebeket hordoz: Sloane még mindig az elhagyatás fájdalmával küzd, míg Wilder a kötődés elől menekül saját családi tragédiái miatt. A kezdeti szócsatákból lassan bizalom, majd szerelem bontakozik ki, amelyet a szerző humoros párbeszédekkel, élénk kémiával és több nézőpontból elbeszélt jelenetekkel tesz hitelessé