Egy kisfiú Monopolyt kér karácsonyra, de házilag barkácsolt kincskereső társasjátékot kap, amit egy széthajtott multi-level marketinges termékdoboz fedelére rajzoltak. Állítólag nem is igazi társasjáték az, amit nem játéküzletből vásárolnak, de kit érdekel ez a kilencvenes évek Romániájában? Az „igazi” társasjáték épp előtte zajlik: a szebb jövő, új autók és tágasabb blokklakások ígérete, családtagok és különféle kalandok jönnek-mennek, akár egy kockadobásra. Borcsa Imola Majd megérted című kötete bár gyermekhangon, mégis éretten szól olvasójához. Egy olyan világból, amelyben a felnőttek románul beszélnek, hogy a gyerekek ne értsék azt, amit úgyis sejtenek, csak menekülni lehet: mesebeli hajókra szállni, felfedezni távoli bolygókat, kincsesládákat, szeretteink földöntúli búvóhelyét. Ez mégsem a menekülés könyve, hanem a keresésé. A társasjátékok pedig sosem voltak igazságosak.