A három fő részből álló kötet a második világháború vége és a kunai forradalom győzelme közötti másfél évtized magyar -- latin-amerikai kapcsolatait tárja föl. Horváth Emőke elsődlegesen levéltári forrásokra támaszkodva, ugyanakkor széles diplomáciatörténeti horizonton vizsgálódik, hiszen a hidegháború e korszakát kutatva számolnia kellett a magyar-szovjet, magyar-amerikai kapcsolatokkal is, miközben tekintettel kellett lennie a sajátos magyar és latin-amerikai viszonyokra. Vizsgálódásai nyomán arra a megállapításra jutott, hogy ebben a másfél évtizedben Magyarország külkapcsolatai e térségre nézve beszűkültek; igazán értékelhető külföldi forrásokra csak chilei és argentínai levéltárakban bukkant.