A rendszerváltozás utáni hazai közélet kedvezőtlen alakulását mély aggodalommal figyelő Nemeskürty István a polgári kormány 2002. évi választási vereségét követően adta közre nemzetpolitikai trilógiájának harmadik kötetét. A mű 18 esszéjének nyitó gondolata, hogy a magyar történelem teli van önsorsrontó fordulattal; nézete szerint a Mátyás halálát követő belviszályoktól kezdődött meg a magyar állam önfölszámolása. A következő abszurd epizód Buda 1541. évi elfoglalása volt, amikor a törökök kardcsapás nélkül megszállták a fővárost (A magyar állam megszünteti önmagát). A „nemzet tanár ura” az identitás megőrzésében, a megmaradás kérdésében nagy jelentőséget tulajdonított a magyar nyelvnek és írásbeliségnek, kezdve az ősi mítoszokkal, az eredet-hagyományokkal és végezve a magyar líra csodálatos teljesítményeivel (Mi végre vagyunk a világon?).