Amikor az első ki nem keresztelkedett magyar zsidó tudós történész, Marczali Henrik 1940-ben meghalt, a sírja fölött mint letűnt idők képviselőjére emlékeztek szakmája neves képviselői. Marczali Henrik kiváló példája annak a haladó gondolkodású neológ zsidó értelmiséginek, aki a zsidóságát nem a vallási formalitások megtartásában, hanem műveltségén, emberi méltóságán, a magyar szellemi életben betöltött vezető szerepén mérte, hitt a Monarchia, a dinasztia és a magyar kultúra civilizációs küldetésében. Mindez 1919 után összeomlott, Marczalit 1920-ban meghurcolták, később felesége halála után egészsége is megromlott, Marczali pedig a második zsidótörvény életbe lépése után nem sokkal maga is elhunyt. Ezt a sajátos identitást járja körbe a jelen kötet, mely Marczali örökségének kutatásából indult, és egy 2018. április 10-én az Akadémián megtartott vita anyagából állt össze.