Újabb kötettel jelentkezik a történész és polonista Mitrovits Miklós. A Nagy Béla Program támogatásával megjelent kiadvány azon magyar labdarúgóedzőket mutatja be, akik 1921 és 1975 között Lengyelországban tevékenykedtek. Nem is gondolnánk, hogy ezen több mint ötven év alatt legalább negyvenhárom magyar tréner dolgozott Lengyelországban, akik összesen tizennégy lengyel bajnoki aranyérmet és hat lengyel kupát szereztek csapatuknak. Közülük hatan a lengyel válogatottat is vezették, ketten pedig olimpián is irányíthatták a nemzeti válogatottat. Ezek a magyar edzők tehát túlzás nélkül elévülhetetlen szerepet játszottak a lengyel futball történetében a két világháború között és a második világháború utáni évtizedekben. De vajon kik is voltak ők? Hogyan kerültek Lengyelországba? Mivel járultak hozzá az ottani foci fejlődéséhez? Hogyan emlékeztek rájuk egykori tanítványaik és az utókor? Ezt mutatja be a kötet. A szerző elsőként felvázolja a futball kezdeteit Magyarországon és Lengyelországban, majd két nagy időrendi szakaszra osztva (1921-39; 1945-75) ismerhetjük meg a magyar trénereket. Olyan személyeket találunk köztük, mint Skrabák István és Molnár György, a Pogoń Lwów első edzői, Pozsonyi Imre, az első bajnok edző (a Cracoviában) és az első magyar, aki a lengyel válogatottat vezette (1921-ben), Schlosser Imre, a Wisła Krakkó egykori edzője, Kovács Elemér, aki felhelyezte a Legiát a lengyel futball térképére, Fürst Béla és Bíró Gyula, a Warta két trénere, Plattkó Ferenc, a Cracovia leghíresebb edzője, Király Tivadar, aki az 1952-es helsinki olimpián vezette a lengyel válogatottat, Steiner János, a Chornów és a Ruch edzője, Kalocsay Géza, aki a hatvanas évek végén, hetvenes évek elején vezette a Górnik Zabrze csapatát vagy Hidegkuti Nándor, aki a Stal Rzeszów edzője volt 1972-ben. Az utolsó fejezet néhány további magyar edzőt mutat be, akik a lengyel másodosztályban dolgoztak. A szöveget fekete-fehér fotók kísérik, a kötetet pedig az edzők táblázata és irodalomjegyzék zárja. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"