A regény elbeszélője nagymamája és a saját életének szövetéből próbálja megfejteni, melyek lehetnek azok az azonos mintázatok, amelyek egy család életének generációk során át meghatározzák a sorsát. A narrátor, Lajostól való válása után, fiával, Endivel egy vidéki kisvárosba költözik, ahol könyvtárosként dolgozik. Amikor gyermeke a korcsolyáját keresi a padláson, egy dobozra bukkan, amelyben az elbeszélő nagymamájának tárgyi emlékei bújnak meg. A régi megsárgult levelek, a kis kölnisüveg és néhány használati tárgy segítségével próbálja meg felfedezni, nagymamájának, Magdának az életét, remélve, hogy a családi sorsok ismétlődéséből megtanulhatja, melyek azok az élethelyzetek, amelyeket neki már nem érdemes folytatnia, mert nem vezetnek sehová sem.