Huszár Sándor életműve egészen egyedi színfolt az erdélyi magyar próza palettáján; a szegény és félrelökött emberek sorsának megszólaltatója volt, ugyanakkor mesteri kisprózái intellektuális megközelítésmódjukkal, ironikus, mesélős stílusukkal és bensőséges atmoszférájukkal tűnnek ki a hasonló beállítódású kortársak művei közül. E kötete „naplólapok” gyűjteménye az 1967 és 1970 közötti évekből. A kötet szerkesztője és előszóírója, Csapody Miklós pályaképet (Kárhozat, üdvösség, utókor) közöl az íróról, majd Huszár Sándor egykorú előszava olvasható (Bevezető – visszanézetből), amelyben az íróember bátorságáról és „becsületmodelljéről” vall.