Magad vagy, mondja a kötet címe. Valóban: magunk vagyunk. Vagyis egyedül. Így éljük a hétköznapokat. Ez a könyv erről szól. A magányról. És az öregségről. Öregember-versek, öregember-szonettek. Belőlük állt össze ez a kötet. A magány, a "magunkra maradás" mindannyiunk félelme, élethelyzet, amiből nehéz kilépni. Fiatalok is, idősebbek is egyaránt szembenéznek ezzel a problémával. Tény az is, hogy amikor megöregszik valaki, végképp bezárul előtte néhány kapu. Könnyen azt veheti észre, másképpen néznek rá. Másképp, mint korábban. Felszáll a buszra, nem kérik a jegyét. Jön az ellenőr, még a fejét is elfordítja. Vagy így szól: "jó egészséget". Mintha azt mondaná, "arra a kis időre, ami még hátravan". Ugyanakkor méltóság is az öregség és a magány. És öröm is lehet. Olykor. Mert újabb, másfajta perspektívából látja az öregember maga körül mindazt, ami van. És ami volt. Mindazt, ami itt van, körülöttünk. És ami megtörtént a múltban. Köszönet tehát az öregség méltóságáért, a magány öröméért, vagyis ezekért a versekért. Mindazokért az élményekért, amelyek ezekben a versekben ott lapulnak.