Miként maghoz virágzást remélő, úgy viszonyul az én isteni lelkéhez, mely fogantatásától szorongó, édes szentséggel áldja. Türelmes kertészként kertjének zsíros talajába temetve hagyja, hogy békés magányában kibontsa rejtett terveit A föld elzár, a föld nyugalmat és tápanyagot biztosít. A föld az Élet. Egy megélt egyedi és egyszeri élet éretté lassult, a közellépés izgalmát vállaló, a végigkövetett, tekervényes szálakat nem kisimító, de egyre pontosabban kivevő tapasztalata. A mag, az én termő kútmélye a gondosan előkészített élet-talajban álomra serken. Álmai költői bölcsességek, paradoxonokat festő, sűrített, rövid prózaversek – miniatúrák. Virágok. Élesztgető, bizsergető rajzolatok, melyek egyrészt az emberlét belátható és beláthatatlan távlatai felé nyitnak réseket, másrészt az így-úgy sebzett-horzsolt, befogadó lelkek felé tárnak képeket, akikben gyökerezni, levelezni, bimbózni és írral kenegetni vágynak. Zöldy Pál Mag álma virág című kötete úgy tanít e költői-bölcseleti látásokon keresztül, miként az álom tanít és old, ha rejtjelezett üzenetté érti-érzi őt a tudatos én, aki művészi módon belesüpped a nála mérhetetlenül hatalmasabb világ-földágyba, a veszélyes kalandokkal is csiklandozó otthonba. Úgy nyugtat e példázatos költészet, hogy kívánt-félt sorsunkat vállalandó, éhes nyugtalansággá öleli, úgy érlel jövőt, hogy egy ősibb, elmélyültebb és szerethetőbb léthangoltságba segít át. Fodor Miklós