Roberto Marchesini új alapokra helyezi az ember és a macska kapcsolatának bemutatását. A szerző ugyanis a legfrissebb tudományos eredményeket veszi alapul. A ’80-as évektől kezdve szárba szökkent a zooantropológia új tudománya, amely a macska és ember tízezer éves szinantrópiáját, vagyis a két faj kölcsönös egymás mellett élését a fajok saját tulajdonságainak figyelembevételét tekintve vizsgálja. A szerző felvázolja az ember és a macska kapcsolatát, amely a neolitikumban veszi kezdetét: a megváltozott termelési és környezeti viszonyok óhatatlanul közelebb hozták egymáshoz a két fajt. Természetesen e tízezer év alatt számos változás következett be az emberi csoportok és társadalmak életében, így a modern városi környezet sem feleltethető meg az egyiptomi állapotokkal vagy a középkori falvakkal. A macskák a legtöbb esetben már nem a rágcsálók megfékezése miatt vannak az ember mellett. Az otthonokban egészen más szerepet töltenek be ezek a ruganyos járású négylábúak. Sorban megismerhetjük a macska természetét, viselkedését etológiai szempontból, a kismacskák fejlődését, a személyiségjegyeket, az együttélés során mutatott viselkedési mintázatokat.