A Macskafej a szerző első novelláskötete, mely – akárcsak korábbi prózai írásai és verseskötete – a gyermeklét problémáira, élményvilágára fókuszál, érintve az elhanyagoltság, a bizonytalanság, a szorongás, az abúzió, a traumatizáció és a diszfunkcionális működés kérdéseit. A szerző minderre őszinte érdeklődéssel igyekszik rávilágítani, gyakran egyes szám első személyben elbeszélt történetek, állapotszerű jelenetek formájában, törekedve a gyermekperspektíva érvényesítésére, a légüres térben mozgó, veszélyeztetett gyermek nézőpontjának érvényesítésére. A kötet lírai jellegű monológjai is az egzisztenciális szorongást tükrözik. A beszélők e szövegekben is magányosak, s a magány ébresztette feszültséget beszélik ki magukból.