Irodalmi közhely, hogy egy sikeres bemutatkozó kötet aligha bizonyítja a tehetséget, a második (verses) kötet mutatja meg, mennyire valós a talentum. Ám Szabados Attila második kötete még mindig nyitva hagyja e kérdést, mert még mindig – ahogy a kötet ajánlásában olvasható – „dühös és érzékeny felnövéstörténet. (…) Szenvedélyes és mértéktartó egyszerre: egy hang, ami már tud sokféle lenni, és még bármilyen lehet”. Mindenesetre a hét fejezetbe sorolt, többnyire kötetlen formájú versek sora már alkalmat ad e líra körvonalainak meghatározására.