Ha a reformáció kezdeteit, sőt tétjét, célkitűzését fürkésszük Luther gondolkodásában, akkor egyetemi oktatói működését kell mindenekelőtt szemügyre vennünk, melyen belül korai egyetemi előadásai különös jelentőséggel bírnak. Ezek szinte mind exegetikai előadások, sorrendben a Zsoltárokról (1513 tavasz – 1515 tavasz vagy ősz), a Római levélről (1515 tavasz vagy ősz – 1516 ősz), a Galata levélről (1516 ősz – 1517 tavasz) és a Zsidókhoz írt levélről (1517 tavasz – 1518 tavasz). Ezekben az előadásokban nyomon követhetjük Luther gondolkodásának alakulását, közelebbről azt a folyamatot, ahogyan Luther reformátori felismerései kikristályosodtak az Írással való foglalkozás során. Az a mozgalom tehát, amelyet reformációnak nevezünk, az egyetemen vette kezdetét, eredetileg maguk a résztvevők is egyetemi mozgalomként értelmezték, és kiindulópontját Luther Szentírás-kutatása, egyúttal Szentírás-élménye jelentette. Ennek alapján a reformációt akár az exegézis forradalmának is nevezhetnénk.