God Save the Queen ‒ „Isten óvja a királynőt/ és fasiszta rezsimét./ Hülyét csináltak belőled,/ egy potenciális H(hidrogén)-bombát//…” ‒ így kezdődik a Sex Pistols együttes No future (Nincs jövő) című száma, s mindez 1977 nyarán, ami egybeesett II. Erzsébet királynő ezüst jubileumával, trónra lépésének 25. évfordulójával. Bár a brit média betiltotta, a kislemez gyorsan feljött a toplisták második helyére, és sejteni lehetett, hogy ezért a produkcióért nem fogják lovaggá ütni az előadó-szerzőket, különösen nem olyan nevekkel, mint Johnny Rotten (rohadt) vagy Sid Vicious (gonosz), de köztük volt a zenekar alapítója, gitárosa, Steve Jones is, a Lonely Boy (magányos srác), aki memoárjában elmeséli a punk hőskorszak minden botrányos sztoriját és saját életét, zenei karrierjét. A nyugat-londoni külvárosi (Hammersmith-i) utcagyerek iskolatársával, haverjával, Paul Cookkal éli a piti tolvajok életét, mígnem egy nap David Bowie és a Roxy Music glam rockja új életcélt nem ad neki. Így emelkedik fel a rongyos punkok első generációja, amelyet Malcolm McLaren és Vivienne Westwood vesznek a szárnyaik alá. Dióhéjban ez az első része a könyvnek, melyben az egyaránt tíz-tíz fejezetet tartalmazó három főrész az Előtte, Közben és Utána címet kapta, méghozzá a híres-hírhedt Bill Grundy-féle Today című tévéműsorhoz képest (1976. december 1-jén), amely fordulópont volt a „hatlövetű szexpisztolyok” pályafutásában. Konkrétan, Steve durván elkáromkodta magát, kiverve a biztosítékot a kötelező teadélutánját töltő szigetország társadalma körében. Másnapra az újságok címlapjára került a „mocsok és düh” új kultúrája, és a brit köztudatba emelkedett a punkmozgalom.