A fiatal, amatőr verselő megkapó őszinteséggel vall költői szándékáról: régebben úgy tartotta, hogy belsőből fakadó üzenetei olyan személyesek, olyan egyediek, amiket más nem fejezhet ki. Ám miután leírta őket, rá kellett jönnie, hogy mindenki más ugyanezt, ugyanígy éli át. Csak épp ő az, aki „literálisan”, poétikai eszközökkel lejegyzi – erre utal könyve címével. Mindez előre jelzi, hogy Németh Zsófi vallomásos hangú alanyi költő, aki önmaga személyiségével, lelki tartalmaival tölti ki írásainak belvilágát. A maga gondolatait, hangulatait, érzéseit, örömeit és bánatait rögzíti, ami szokott dolog, viszont kötete sajátos szerkezetet mutat.