Akinek van, vagy volt kutyája, az tudja, miféle "éteri" kapcsolat az, amely létrejön a gazdi és kedvence között. Akinek azonban nem volt kutyája, az is biztos, hogy megérzi majd ennek, a semmihez sem hasonlítható érzésnek a lényegét, ha elolvassa a Lily és a polip történetét. Az - ezúttal angol eredetiben olvasható - regény azonban nem "szűken" vett kutya story, mert a szerző, aki egyes szám első személyben mesél, több rétegben fedi fel, nemcsak imádott kedvence, a történet idején tizenkét esztendős Lily "lelkét", de saját érzelmi világát is. A negyvenes éveiben járó férfi, fölvállaltan meleg, és többek között, gyermekkori, anyjával való kapcsolata okán pszichológushoz jár, hogy megtalálja és föloldja lelkének kérdéseit. Lily, a kislány kutyus pontosan ráérez gazdája lelkiállapotára, és valamennyi "rezdülésében" érzékelhető, hogy az életét adná a férfiért. Egy napon a gazdi azt veszi észre, hogy Lily egyik szeme fölött egy daganat, egy polip nőtt, amely lassan egészen ráborul a kutya homlokára. A regény a daganat elleni küzdelemnek, az eközben átélt reménynek, majd reményvesztésnek a krónikája, miközben számos irodalmi utalás révén az olvasó megismerkedhet Byron kutyákról írt költészetével, és ekként, bizonyos szempontból intellektuális élményben is lehet része. Lily a történet végére az örök vadászmezőkre távozik, és a mesélőnek ekkor újra kell építenie az életét, ám a záró sorok olvastán úgy tűnik, ez sikerül neki, hiszen rövid szőrű tacskójának halála után, egy új, reményteli kapcsolat lehetősége nyílik meg előtte... Gondolatgazdag, érzelmektől sem mentes, jól megírt regény, amely nemcsak kutyakedvelőknek ajánlható. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"