Dóka Péter már előző mesekönyvével is bizonyította, hogy érti a gyerekek nyelvét és kitűnően ír nekik szóló meséket, történeteket. Csukás István szerint: "A gyerekeknek úgy kell írni, mint a felnőtteknek, csak egy kicsit jobban". Nos a szerző eleget tett ennek az elvárásnak, hiszen a kötetbe foglalt kilenc mese mindegyike valóságos kis irodalmi remeklés. Sajátos humorral formálja meg alakjait, akik korántsem hasonlítanak a hagyományos mesehősökre. Hiszen a történetbeli sárkány nem szereti a karcsú és szépséges királylányokat, az ő zsánerei a nagyszájú, csúnyán beszélő, dundi hercegnők. A másik történet királylányát pedig oly mértékben elönti a szerelem tüze, hogy nem képes elengedni délceg hercege kezét, még akkor sem, amikor az a mellékhelyiségbe tart. Egy másik meséjében a szerző arra keresi a választ, hogy az igazi szerelmi köteléket el lehet -e egy kard suhintásával vágni. Valamennyi "szerelmes" történet többféle "tanulságot" is hordoz, amelyet a szöveggel azonosan "erős" és értékes illusztrációk tesznek még hangsúlyosabbá. Az Ünnepi Könyvhét Kiadványaként megjelent kötet meséi nemcsak a gyerekekhez szólnak, élvezni fogják azt a felolvasó szülők és nagyszülők egyaránt. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"