Évtizedekkel a korábbi töredékes publikáció után Franz Kafka Milena Jesenskához írt levelei először jelennek meg teljes terjedelmükben magyarul. A szövegek képei, álombeszámolói, gondolatai az elbeszélésekkel és regénytöredékekkel egyetlen, roppant nyelvi erejű folyamot alkotnak. Kötetünk Milena két írását is magában foglalja. "Olyan ez, mintha lepillantanánk a pokolba, és a lent lévő felkiált és elmagyarázza az életét, és hogy hogyan rendezkedett ott be. Előbb ebben az üstben sül, majd a másikban, és aztán leül a sarokba, hogy kissé kigőzölögjön. (...) Senki sem énekel olyan tisztán, mint azok, akik a legmélyebb pokolban laknak; amit az angyalok énekének vélünk, az az ő énekük." A leveleket Eörsi István és Rácz Péter, a korábbi német kiadásokból kimaradt részeket és Milena Jesenská írásait Miklós Tamás fordította.