Ez a kötet különleges helyet foglal el a Twain-életműben: olyan, többnyire kései írásokat gyűjt egybe, amelyek legtöbbjét a szerző életében nem adták ki; csak 1962-ben, több mint ötven évvel a halála után jelenhettek meg. A válogatás a vallás, Isten, az emberi természet, az erkölcs és a szenvedés témáit járja körül, Twain pedig szarkasztikus, provokatív stílusban közelít rájuk. A címadó írás (Levelek a Földről) tizenegy levélből álló szatirikus fikció, amelyben Sátán a Földről számol be Gábrielnek és Mihály arkangyalnak. A kívülálló pozíciójából szemléli az embereket, vallási meggyőződésüket és az általuk kialakított erkölcsi rendszereket.